Iskolánk kilencedikes tanulói voltak azok a diákok, akik érdeklődőek voltak a szeredi holocaust munkatábor történelmére, így október 14-én elindultunk, hogy megismerkedjünk a már történelem óráról ismert Holocaust jelentésével, és azzal, hogy is történt mindez nálunk, Szlovákiában. Egy lelkes magyar nyelvű tárlatvezetőt kaptunk, aki minden információt elmondott, mindent amit csak el lehetett mondani a felújított szeredi munkatáborról. A valamikor katonai kaszárnyát csak pár éve építették át, hogy megtekinthető legyen a háború előtti, közbeni állapot, a munkatábori élet.

A tábor akkori lakói az elzártság mellett, kisebb-nagyobb műhelyben készítette az akkori használati, vagy épp hadászati eszközöket, természetesen a túlélésért cserébe. A táborban, mivel munkatábor volt, az iratok alapján kevés ember élete ér itt véget, a legtöbbjüket 1000-es csoportokban deportálták valamelyik más európai táborba, ahol sajnos a legtöbben életűket vesztették. Az udvaron álló vonatszerelvénybe mi is mind benéztünk, sőt, be is szálltunk, megnézve, mennyi helyük is lehetett az akkori foglyoknak. Bár mi csak 22-en voltunk és csomagjaink sem voltak, akkor viszont csomagokkal 40-100 főt is szállított egy ilyen szerelvény (nem sok helyük lehetett, a több napig tartó út sem volt épp kényelmes). A tábor sajnos emlékeztet minket arra, hogy bizony vannak események a múltunkban, cselekedetek, "gonoszságok", melyeket ugyan a túlélési vágy/ösztön hozott ki az akkori emberekből, de ezeket az eseményeket ismernünk kell, sőt tanulnunk kell az akkori vezetők hibáiból, hogy az semmiképp ne ismétlődhessen meg semmilyen formában.