Azon a reggelen örömmel keltem, mert tudtam, hogy nagyon jó napok várnak rám. Boldogan húztam ki a bőröndöm az ajtón. Nemsokára már az autóban ültem és indultunk az iskola felé, ahol várt minket a busz. Barátaim már ott voltak, rögtön oda is mentem és köszöntünk egymásnak. A szülőktől való búcsúzás és létszámszámlálás után kezdődött életünk egyik legjobb kalandja.

A buszon töltött idő alatt nagyon sokat nevettünk és beszélgettünk. Többször is megálltunk, először egy benzinkúton, akkor is szokás szerint a nagy hanggal, mert ugye ilyenek vagyunk. A következő megálló igazán kedvünkre volt, ugyanis sportautókban gyönyörködhettünk. A szállásra ebéd után érkeztünk meg. A szobánkat öten vettük birtokba, Csaba, Máté, Szabi, Feri és én. Eldöntöttük ki hol alszik, és nekiláttunk beszerelni a Play Stationt. A sikeres üzembe helyesés után jött a parancs, hogy indulunk a sípályára.

Megvoltak az első lépések, és az első napot megúsztam esés nélkül. A vacsora után a Play Stationé lett a főszerep. Második nap a pályán már izgalmasabbra sikeredett, ugyanis egy jó nagy eséssel indítottam a napot. Ezután azonban magabiztosabb lettem, mert már tudtam, mire kell figyelnem az ilyen helyzetekben. A további napok nagy részét is a sípályán töltöttük, az estéket pedig a focinak szenteltük, csak most kicsit másképp. A csapatjáték helyett a FIFA-ban mindenki egyénileg játszott. Szabi és én maradtunk veretlenek, míg Máté barátom nem tudta a vereséget elfogadni és földhöz vágta a konzolt, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy játszunk tovább. Sajnos elérkezett az utolsó nap, mikor minden már a hazamenésről szólt. Pakolás és rendrakás után szomorúan indultunk a busz felé.

Az egész kalandban a mellett, hogy kipróbálhattam magam a sípályán és elsajátíthattam az alapokat az volt a legjobb, hogy a barátaimmal együtt élhettem, úgy érzem, a barátságunk még szorosabbá alakult az együtt töltött napok után. Bízom benne, hogy ezt az élményt még jövőre is áttélhetem, Torma Dávid / 7.évfolyam