A riportunkban, melyet már második alkalommal készítettünk el, (az első ilyen riport 2015-ből) olyan diákokat szólítottunk meg, akik már nem Corvinosok, tavaly, vagy már régebben hagyták el iskolánkat. Megkérdeztük őket, hogy visszatekintve mit éreznek, gondolnak. Megkérdeztünk olyanokat is, akik már dolgoznak, hogyan vélekednek arról, hogy az alapiskolában "elhanyagolták" vagy éppen "túlzásba" vitték a tanulást, van-e valami, amin ha lehetne időben utazni, akkor változtatnának. A megkérdezetteknek lehetőséget adtunk, hogy nem kell minden kérdésre válaszolniuk, de így is sokan szinte mindenre válaszoltak. Köszönjük nekik.
A megkérdezettek: Horváth Orsolya, Gulázsi Melinda, Nagy Krisztina, Markolt Réka, Surányi Patrick, Tóth René, Torma Chiara, Kosár Zoltán, Ollé Anna.
Horváth Orsolya : 2015 júniusában véget ért az alapiskola számunkra. Néhányan szomorúan, néhányan viszont izgatottan és kíváncsian vártuk a középsulis/gimis éveket. Az én esetemben gimis éveket, a Dunaszerdahelyi Magángimnáziumban.
Gulázsi Melinda : 2012-ben ballagtam el az alapiskolából, és a Magyar Tanításinyelvű Alapiskola és Gimnázium tanulója lettem Pozsonyban.
Nagy Krisztina : 2013-ban ballagtam el, majd a dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnáziumban folytattam a tanulmányaimat.
Markolt Réka : Ma már 4éve neki, hogy elhagytam az alistáli Corvin Mátyás Alapiskola kapuit. Akkor a pozsonyi gimnáziumot, ismert nevén a "dunautcát" választottam, egyedüli tanulóként az osztályból, aki úgy döntött, itt hagyja szülőfalvát és összes ismerősét, és nekivág a fővárosnak, hátha szerencsével jár. Kijelenthetem, azzal jártam!
Surányi Patrick : 2015-ben ballagtam, és a szerdahelyi magángimibe jelentkeztem.
Tóth René : 2016ban ballagtam. A magangimit választottam középiskolának.
Torma Chiara : 2015/16-os tanévben ballagtam és a dunaszerdahelyi Magángimnáziumot választottam tanulmányaim folytatására.
Kosár Zoltán : 2015-ben ballagtam és most a Vidékfejlesztési Szakközépiskolába járok.
Ollé Anna : Sportgimnázimba mentem. Horváth Orsolya :Elsőre is nagyon szimpatikusak voltak a tanárok, az osztálytársak is. Úgy tűnt, jó osztály leszünk..(csak úgy tűnt :D) viccet félretéve, tényleg nagyon tetszett minden, családias légkör, otthonos "kis" kuckó.
Gulázsi Melinda : Először nagyon ijesztö volt, egy teljesen új környezetbe, egy nagy városba kerülni, új emberekkel, új tanárokkal egy teljesen új világba csöppeni. De ez igazán csak az első benyomás volt, nagyon hamar rájöttem, hogy rajtam kívül még 23 ember küzd ugyanezekkel az érzésekkel, így nagyon könnyen összebarátkoztunk és a tanáraink is nagyon megértőek és segítőkészek voltak.
Nagy Krisztina : Eleinte féltem, viszont mindenki nagyon kedves volt és emiatt hamar be tudtam illeszkedni.
Markolt Réka : Számomra már 1 nappal korábban kezdődött az ismert iskolakezdés, hiszen intrire költöztem. Bátran mondhatom, hogy egy új életet kezdve. Nagyon izgatott voltam, hiszen semmit és senkit nem ismertem. De az ottaniak nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Az akkor még ismeretlen barátokat és a nevelőket beleértve. Még aznap felkaroltak minket, és elvittek felavatni és megmutatni a várost. Kicsit megnyugodott a lelkem, mert már akkor éreztem, itt mindig, lesz kire számítanom. Másnap az iskolába is közösen mentünk. Az első villamosozás örökké megmarad bennem. Annyi ember volt, alig fértünk fel! Beértünk az osztályba, ahol szintén senkit nem ismertem, félelem és üresség töltött el. És felmerült a kérdés, tényleg ezt akarom? Bevallom, jó pár hónap kellett, hogy összeszokjunk és hogy mindenki önmaga tudjon lenni...
Surányi Patrick : Először nagyon fura volt. Furcsa volt belegondolni, hogy 4 évet itt fogok tanulni. Osztálytársakkal gyorsan összebarátkoztunk. Tanárok is próbáltak mihamarabb megismerni minket.
Tóth René : Nagyon családias a hangulat. Kedvesek a tanárok . És a felsös diákok se lenézőek.
Torma Chiara : Az első benyomásaim nagyon jók voltak, szimpatikusak voltak a tanárok és diákok egyaránt.
Kosár Zoltán : Az első tapasztalatok nagyon Jók voltak és nem is nagyon változtak az idő múlásával sem.
Ollé Anna : Kicsit izgultam mert mégis új volt az egész környezet, de az volt a jó, hogy nagyon sok ismerőssel kerültem egy osztályba és ez valamilyen szinten megnyugtatott. Horváth Orsolya :Azért a gimi teljesen más volt, mint az alapsuli. Először is meg kellett szokni a tanárok stílusát és azt hogy itt már nincs feketepont/pirospont. Ha nem tanulsz, hidegvérrel bevágják az ötöst :D
Gulázsi Melinda : Elsősorban a tanulnivaló és a házi feladatok mennyiségében. Egy középiskolában jóval többet kell tanulni, mint az alapiskolában, valamint az embernek meg kell tanulnia önállóbnak lenni. A tanárok már nem diktálják le a tananyagot, nem nyüstőlnek, hogy javíts a jobb jegyért.
Nagy Krisztina : A diákokat már kezdik felnőttként kezelni, így szabadabb a közeg, viszont a felelősség nő. Meg persze a tanulnivaló mennyisége is, de szerintem ez teljesen érthető.
Markolt Réka : Hogy mi volt más? Talán az könnyebb kérdés lenne, hogy mi volt ugyanaz. Minden más volt. A kis falut felváltotta a hatalmas város, a magyar nyelvet a szlovák, amit elején még csak törve beszéltem. A régi barátokat idegenek, az otthon nyugalmát egy mindig hangos internát, anyu figyelmességét önállóságom, az otthoni finom főzteket egy forralóba főzött virsli és sorolhatnám. Az iskolába szabadabb tér, több saját vélemény, kevesebb érdeklődés a tanároktól és rengeteg elvárás. De tényleg. A tollakat felváltotta a számítógép és a többi... Emlékszem az első magyar dolgozatomra. 36oldalnyi tananyagból írtunk. Akkor még kézzel írtam. Heteket tanultam rá és végül 3ast kaptam, majd szinte síró szemekkel mentem a Tanárnő után, hogy egyszer?en nem értem hogy lehetséges. Pár kedves szó helyett annyit mondott, majd legközelebb jobb lesz Rékám. És bár igaza volt, de akkor mégiscsak jobban örültem volna pár nyugtató szónak....
Surányi Patrick : Sokkal nagyobb a szabadság, mint az alapsulin. Telefont hordhatunk, nem kell leadni, csak óra alatt nem szabad használni. Mindegy milyen füzetbe, milyen tollal, milyen színnel írsz. Nem figyelik tanárok minden lépését a diáknak. A másik, amit meg kellett szokni, hogy néhány tanárnál rögtön váltani kellett a jegyzetelésre, a megszokott diktálás helyett.
Tóth René : Kőzépiskolában többet kell tanulni . Nem elég az órán odafigyelni . Középiskolában lazább a tanár-diák kapcsolat.
Torma Chiara : Kevesebb szabadidő, több követelmény, a "tanító bácsi, tanitó nénit" a "tanárúr, tanárnő" váltotta fel.
Kosár Zoltán : Abban hogy a tanárok érettebben tekintetnek rád és a légkör is más.
Ollé Anna : Leginkább azt emelném ki, hogy szinte mindenki köszön mindenkinek. Horváth Orsolya :Teljesen elégedett vagyok. De még csak most vár rám a legnehezebb év, jön az érettségi. Elsőben becsuktuk a szemünket, hogy még van idő élvezni a gimis éveket, most kinyitjuk és itt állunk az utolsó év előtt. Hihetetlen, egy szempillantás az egész. De minden pillanatát élvezem a sok tanulás ellenére is.
Gulázsi Melinda : Igazából azért választottam ezt az iskolát, hogy önállósodjak egy kicsit, elszakadjak a megszokott környezetemből, kilépjek a komfortzónámból, és természetesen ügyeltem arra, hogy olyan középiskolát válasszak, ahol színvonalasan oktatják azokat a tantárgyakat amikre tudtam, hogy szükségem lesz az egyetemen. Ezt mind megkaptam a duna utcai gimnáziumban, és még ennél is sokkal többet.
Nagy Krisztina : Maximálisan megkaptam. A tanárok nagyon rendesek voltak, rengeteg segítséget kaptam tőlük a továbbtanuláshoz.
Markolt Réka : Sokan azért nem mennek Pozsonyba, vagy valami nehezebb iskolába, mert hogy sok az elvárás. Szerintem egy jó suli olyan, ahol sok az elvárás. Hisz azért mész, hogy tanulj. És higyjétek el, egyszer az a sok tanulás visszafizetődik! Megéri belefektetni az energiát és a sok időt. És ne féljetek az új dolgoktól... Megkaptam azt, amiért odamentem, és ez a tudás volt, új ismeretek, rengeteg tapasztalat, önállóság és új, jobbnál jobb barátok!
Surányi Patrick : Megkaptam mindent, amire számítottam, és még többet is. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jófej lesz mindenki.
Tóth René : Teljes mértékben megkaptam amit vártam . Nagyon elégedett vagyok.
Torma Chiara : Igen, teljes mértékben megkapom, amit vártam és amire számítottam.
Kosár Zoltán : Megkaptam igen.
Ollé Anna : Teljes mértékben örülök, hogy ezt az iskolát választottam mert itt azt tudom csinálni amit igazán szeretek. Horváth Orsolya :Az alapsulis magyarórák Gábor tanbával például felejthetetlenek, ugyanúgy ahogy Szokol tanbá matek- vagy földrajzórái. A vicces beszólások, amiket néhány nagyon okos osztálytársamtól származtathatunk. Az magyarórákon garantált volt a jó hangulat, ha versből feleltünk.
Gulázsi Melinda : Ez egy nagyon nehéz kérdés, annyi szép emlék köt a gimnáziumomhoz. Az avatás, az osztálykirándulások, tanulmányi kirándulások, szalagavató. Nehéz lenne ezek közül kiragadni párat. Nagyon élénken emlékszek a tanulmányi kirándulásokra, eljutottam Olaszországba, a Benelux államokba és Írországba is.
Nagy Krisztina : Rengeteg pozitív élményem van a gimiből, osztálykirándulások, versenyek és a sítúra. Viszont a legtöbb a barátaimhoz kötődik, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot.
Markolt Réka : Élményből van nyakig! De mivel az eddigi összes kérdésre nagyon hosszan válaszoltam, így csak egyet fogok elmesélni. Középiskolákba "divat" az avatás. Ez nálunk sincs máshogy. Akik intrin laktak, annyi el?nyük volt, hogy jóba voltak a nagyokkal. Így voltam ezzel én is és még 3 szobatársn?m. Az avató lányok elmondták nekünk, hogy táncolni fog kellenünk majd az avatáson, és hogy ez ne legyen égés, ők előre betanítják nekünk. Minden nap, még hulla fáradtan is és tanulás közepette gyakoroltuk a koreográfiát. Eljött az avatás napja, és teljesen más feladatokat kaptunk. Hát igen...Így jár a hiszékeny elsős...
Surányi Patrick : Pozitív élmény: Mikor az első magyar óránál a tanárúr úgy bevágta az ajtót, hogy mindenki szívrohamot kapott. Nála ez egyfajta szokás, mindig ezt csinálja.De nincs annál jobb mint mikor kiadják a suliújságot, benne a feleletmentővel.
Tóth René : Első középiskolás osztálykirándulás volt eddig a legjobb osztálykirandulásom. Mindig emlékezni fogok rá.
Torma Chiara : Pozitív élményeim vannak túlsúlyban, főleg a tanárokkal szemben kellett kellemeset csalódnom. Hihetetlen mennyire megért?ek, segít?készek és mennyire próbálják megtalálni minden diákkal a közös hangot.
Kosár Zoltán :
Ollé Anna : Avatást ide sorolnám. Nem volt igazán annyira nagyon kiemelkedően pozitív élményem. Horváth Orsolya :A fizika. Kettős érzések kavarogtak bennem az órákkal kapcsolatban. A tanárt nagyon szerettem, viszont a tantárgyat nagyon nem. Igyekeztem, de soha életemben nem akarok az egyenes vonalú egyenletesen változó(?!) mozgásokkal foglalkozni.
Gulázsi Melinda : Valójában nem is igazán emlékszek semmi negatív élményre, történésre az ott töltött évekből, talán az érettségi stressz az egyetlen amire nem szívesen gondolok vissza. Voltak nehéz pillanatok, buktatók, de egy idő elteltével ezek az emlékek elhalványodnak, esetenként megszépülnek, amikor az ember hozzátudja kötni egy számára kedves személyhez, vagy a szituációból következő jobb dologhoz.
Nagy Krisztina : Az egyik negatív élményem, ami többször is megismétlődött, a napi buszozás. A másik a szalagavatói tánc gyakorlása és bemutatása, az nagyon borzasztó volt, még egyszer biztos nem adnám elő.
Markolt Réka : Negatííííív....? A legtöbb ember erre azt mondaná, hogy ilyen biztos nincs. De sajnos ebből is van nyakig. Az egyik legnegatívabb élményem, amire bár szívesen emlékszem vissza, az rögtön elsőbe történt. Tudni kell, hogy az én hobbim a táncolás, aminek Pozsonyban sem vetettem véget. És karácsonykor volt egy buli, amire az intriről idősebb táncosokkal mentem. A nevelőnő így elengedett, de azzal a feltétellel, hogy éjfélre vissza kell érnünk. Nos közbe jött pár gubanc (mindenki gondol amit akar...), és lekéstük az utolsó éjjeli villamost, ami az intrihez ment volna. A csajok, akikkel voltam, felhívták a nevel?n?t, hogy késünk. Mivel gyalogolnunk kellett, így hajnali fél2re érkeztünk meg. Másnap már hívatva lett anyukám, és egyből megkaptam a velejáró megrovót. Elsőbe. Még félév előtt. Levizsgáztam...Legalábbis egy időre. Kellett pár hónap, míg a nevelőnő újra bízott bennem és kiengedett a városba.
Surányi Patrick : Negatív élmény: Mikor rájöttem, hogy mennyire le vagyok maradva szlovákból.
Tóth René : Szerncsesen kitörtem a suliban egy üveg ajtot . Azt felejteném...
Torma Chiara : Õszintén megmondva ez a gimi nálam nem is került szóba, viszont nem tudom milyen okból kifolyólag mégis ezt választattom és kijelenthetem életem egyik legjobb döntései közé tartozik. Tanulni kell, mint minden egyes középiskolában, néha többet, néha kevesebbet.
Kosár Zoltán : Sok úgy barátot ismertem meg, és az a sok ´hülyéskedés´. Horváth Orsolya :Ezt már megválaszoltam előbb, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom a Magángimit, nagyon jó suli és mindenki jófej. Gyertek ide!
Gulázsi Melinda : Jelenleg a pozsonyi Komensky egyetem gyógyszerészeti karán tanulok, idén fogom kezdeni ott a harmadik évemet.
Nagy Krisztina : A gimnázium után egyetemre mentem, a győri Széchenyi István Egyetem másodéves környezetmérnök szakos hallgatója vagyok. Sokkal több a tananyag, viszont azt tanulom, ami érdekel.
Markolt Réka : Ugye én idén fejeztem be a gimit, és a terv az az orvosi egyetem volt, szintén Pozsonyba. Szintén egyedüli bátor jelentkezőként az osztályból, vágtam neki e hatalmas kihívásnak, ami idén még csak álom marad. De nem adom fel, és jövőre újra próbálkozom. Emelett jelentkeztem még a jogi egyetemre, ahova felvettek, de mivel annyira nem érdekel maga a szak, így úgy döntöttem, hogy dolgozni fogok. majd jövőre újra felvételi. Próba CSereSZNYe!
Surányi Patrick : Imádom ezt a középsulit, jobbat nem is választhattam volna. Osztálytársak jófejek, mindenkivel megtalálom a közös hangot. Tanárok barátságosak, ha kell néha elnézőek. Egy két tanár van, akinek az óráján szenvedtem, de jövőre, már egyik se fog tanítani.
Tóth René : Tanulni elég sokat kell de megéri. Az osztályközösség pedig nagyon jó.
Torma Chiara : Amióta elmentem, ami nem is volt olyan rég, nagyon sok minden változott. Ebbe az új alapiskolába nem, viszont a régibe nagyon szívesen.
Kosár Zoltán : Szigorú Középiskola ami nem is baj, mert tényleg kapnak is valamit az iránt ami érdekli őket. Az osztályom nagyon jó hangulatú. És tanulás részén is jó eredményeket érünk el.
Ollé Anna : Még tanulok. Nagyon szeretem az egész iskolát. Az osztályomat meg főleg. Nagyon hama megtalálta az osztály a közös hangot és mindenki befogadott mindenkit, szóval panaszra nem lehet gondom. Néha lusta a társaság és ezt meg is kapjuk az osztályfőnökünktől, de ha kell akkor nagyon odatudjuk tenni magunkat és akkor jönnek a dícsérő szavak a többi tanártól. Horváth Orsolya :Szép volt, jó volt, de az élet megy tovább. Néha visszasírom a gondtalan alapsulis napokat, amikor nem írtunk mindennap 3 dolgozatot.
Gulázsi Melinda : Pár nap erejéig nagyon szívesen. Imádtam az alapiskolát, nem is emlékszek, hogy vártam volna, hogy vége legyen. Most pedig, hogy már tudom, hogy milyen utána az élet, szívesen visszamennék.
Nagy Krisztina : Õszintén szólva nem mennék vissza. Nagyon élvezem a mostani egyetemista életemet, mert mindennap egy kihívás.
Markolt Réka : Nem is az iskola az, ahova visszamennék, hanem maguk azok az évek. A gondtalan gyermek évek! Amikor a legnagyobb problémánk az volt, hogy nem írt a zöld tollunk! Hát igen...
Surányi Patrick : Max egy hétre. Jó volna egy kicsit nosztalgiázni, de hosszú távra semmiképp.
Tóth René : Igen, de csak a régi osztálytársak/haverok miatt.
Torma Chiara : Amióta elmentem, ami nem is volt olyan rég, nagyon sok minden változott. Ebbe az új alapiskolába nem, viszont a régibe nagyon szívesen.
Ollé Anna : Eleinte nagyon visszamentem volna, mert nagyon hiányott mindenki, de most már talán nem, mert jó iskolát választottam. Horváth Orsolya :A régi osztályból vittem magammal egy osztálytársat a gimibe. Vele továbbra is nagyon jó a kapcsolatom. Többiekkel ha összefutunk, beszélgetünk, de azonkívül nem igazán.
Gulázsi Melinda : Napi szinten tartom a kapcsolatot az alapiskolás legjobb barátn?mmel, annak ellenére, hogy nagyon messze vagyunk jelenleg egymástól. Rajtakívül még néhány volt osztáytársammal szoktunk találkozni időnként, de nagyon nehéz, hiszem szétszóródtunk a szélrózsa minden irányába.
Nagy Krisztina : Több osztálytársammal vagy évfolyamtársammal tartom a kapcsolatot, valakikkel napi szinten pl. Rékával és Chiarával, de valakikkel csak néha-néha.
Markolt Réka : 12 osztálytársam volt, abból 9et 4 éve nem láttam. Ami számomra nagyon szomorú. A maradék 3 közül 2t láttam, és eggyel tartom a kapcsolatot. Sajnos az idő múlik, új emberek jönnek és a régiek felejtődnek. Bár szerintem ez nincs rendjén. Már alig várom az osztálytalálkozót, amire jövőre kéne sornak kerülnie. Kíváncsi vagyok mi van a többiekkel és mennyire váltak valóra terveik...
Surányi Patrick : Igen tartom még pár emberrel. Nem annyival, mint amennyivel szerettem volna, de mit lehet tenni.
Tóth René : Elég sok régi osztálytársammal tartom a kapcsolat . Igaz valakivel már nem, de azért a többséggel igen.
Torma Chiara : Igen többel is.
Kosár Zoltán : Igen pár emberrel.
Ollé Anna : Persze tartom. Pár emberrel rendszeresen szoktam beszélgetni és vannak kapcsolatok amiket nem rongált meg sem az idő, sem a távolság. Horváth Orsolya :Higyjétek el, a tanárok nem rosszat akarnak nektek. Nem direkt szivatnak, csak azt akarják, hogy felkészüljetek arra is ami alapsikola után van. Becsüljétek meg őket, és tanuljatok, tanuljatok, kelleni fog.
Gulázsi Melinda : Mint egyetemista azt tudom mondani, élvezzétek ki, hogy még gyerekek vagytok, játszatok, nevessetek, de tanuljatok is, hiszen az alapiskolában megszerzett alapokra tudtok majd építkezni a továbbiakban, és tapasztalatból mondhatom, hogy ez az alapiskola megadja nektek a lehetőség arra, ha szorgalmasak vagytok, hogy igencsak erős alapokkal kezdhetitek el a középiskolát.
Nagy Krisztina : A diákoknak azt üzenném, hogy élvezzék ki az alapiskolás éveiket, mert ezután nehezebb lesz. A régi tanáraimnak köszönök mindent, amit az alapiskolás éveim során nyújtottak nekem. Külön köszönet Hegyi Andrea tanárnőnek , mert mindig mellettem volt, mikor kellett, és sok mindenre megtanított, amit a mai napig hasznosítani tudok.
Markolt Réka : Használják ki az összes idejüket, szerezzenek annyi élményt, amennyit csak tudnak, és mindemellett tanuljanak a lehető legtöbbet. Mert megéri. Bár én magam se hittem ezeknek a szavaknak...
Surányi Patrick : Minden diáknak üzenem, hogy rögtön, els? naptól fogva, minden tételt dolgozzanak ki, tanuljanak meg, s?t néha néha még ismételjenek is. Jöv?re nehéz dolgom lesz, mivel elhanyagoltam néhány tételt, és azokat mind egy év alatt kell bepótolnom.
Tóth René : Tanuljatok srácok..
Torma Chiara : Az alapiskolába járó diákoknak annyit üzennék, hogy merjenek nagyot álmodni és ami lehetetlennek tűnik abba is belevágni, valamint egy jó tanácsként, tanuljanak és soha semmit ne az utolsó pillanatra hagyjanak.
Kosár Zoltán : Hogy tanuljanak, mert nagy hasznát veszik majd az életben.
Ollé Anna : Addig örüljetek, míg csak alapsulisok vagytok. Gimi/középsuli sem a legnehezebb, de olyan nagyon gyorsan elfog repülni, hogy észre sem fogjátok venni és utánna jönnek csak az igazi nehézségek. Nagy Krisztina : Remélem, hogy hamarosan az oktatásügynek sikerül egy teljesen új rendszerre váltani, mivel a mostani nagyon elavult. Ezzel megkönnyebbítenék mind a diákok, mind a tanárok életét. Szerintem jelenleg az iskola nem készít fel megfelelően a mindennapi életre, túl sok a lexikális tanulás, a magolnivaló. Én több értelmét látom a gyakorlatibb oktatásnak. (szerkesztő:reméljük ez hamar bekövetkezik)
Markolt Réka : A tanároknak üzennék és küldenék rengeteg kitartást, mivel jó magam tapasztaltam, hogy ez a generáció évről-évre !!! rosszabb...
Surányi Patrick : Aki gimnáziumba akar járni, az mindenképp a magángimit válassza. (szerkesztő: mindenki ahogy gondolja)
Ollé Anna : Köszönöm szépen így utólag az összes tanárnak aki tanított engem és azok a bevágott példák, ragozások, évek, szabályok, képletek mind előjőnnek újra és újra középsuliban!:)

(A riportokat a diákok engedélyével hoztuk nyilvánosságra az iskola weboldalán, és az iskolaújságban is.(Krétapor - szeptemberi kiadás 2018®©))